Köszöntő

Amikor azon gondolkodtunk, miért is kezdjünk bele egy egyesület alapításába és működtetésébe, megpróbáltuk összegyűjteni azokat az érveket, amikkel a városunkban és a közelünkben élő nagycsaládosok számára vonzóvá tehetjük egy helyi civil szervezethez való tartozást.

Az indulás környékén belefutottunk Krúdy Tamás cikkébe a NOE honlapján, aminek címe: Lehet egy testvérrel több? Ez így kezdődött:

„Úgy egy évvel ezelőtt történhetett, hogy ültem a fodrásznál és beszélgettem a fodrásznővel, és amint ez ilyenkor lenni szokott, a család, a gyerekek is szóba kerültek. Nagy egyetértésben elcsevegtünk hasonló korú gyermekeinkről, amikor a fodrásznő megkérdezte, hogy nekem hány van, mert neki egy. Mondtam, hogy hat.

Erre hirtelen felkacagott, amitől zavarba jött, majd percekig nem bírta elfojtani ideges nevetgélését. Eleinte nem törődtem vele, nem szokatlan az ilyen reakció, de ez most más volt és egy idő után kezdtem kínosan érezni magam. Akkor és ott fordult meg először komolyan a fejemben, hogy mi van, ha ez tényleg nem normális…”

Bizonyára sokan megéltük már ezt a pillanatot boltban, buszon vagy akár csak utcán is, amikor több gyermek társaságában próbáltunk olyan egyszerűnek tűnő tevékenységet folytatni, mint a vásárlás, utazás vagy akár csak sétálás a járdán. Magunk is tudjuk, hogy ezek mindegyike izgalmas kalandtúrává válhat néhány gyerekkel együtt. De lényeges, hogy tudjuk: bármilyen furcsállva is néznek ránk, nem vagyunk csodabogarak!

Mi, családosok döntöttünk egy olyan érték mellett, ami ma időnként kevesebb tiszteletet és megbecsülést kap, mint régen. Mégis vállaltuk, hogy az életünket családban, gyermekeinkkel éljük le.

Sokáig értekezhetnénk róla, milyen fontos az a közös értékrend, amit a családok – és ezen belül is a nagycsaládok – képviselnek; mennyire lényeges az összetartozás és a hasonló gondolkodású családokkal való kapcsolat; és mennyire hiánycikk manapság a tapasztaltabbaktól való tanulás, amire szintén lehetőség nyílhat egy ilyen közösségben.

Mindezek helyett azonban most csak annyit szeretnénk elmondani: azért vagyunk itt, mert sokra tartjuk és értékeljük a közös teljesítményeket, a csapatsikereket – hiszen itt együtt és egymásra utalva érhetünk el eredményeket. Fontos számunkra, hogy ne egyedül végezzük a munkát vagy ne egyedül töltsük szabadidőnket, hanem másokkal együtt.

Hiszünk a közösségben és úgy gondoljuk, ha többen összefognak, akkor nagy dolgokat tudnak véghez vinni. Erre hívtunk meg minden mórahalmi és környékbeli nagycsaládost, és a céljainkkal szimpatizáló, jó szándékú embert, így alapítottuk meg egyesületünket. Az indulástól eltelt idő igazolta: számíthatunk egymásra, segítségben és örömben is megtaláljuk a másikat. Ezen elvek és gondolatok mellett szervezzük továbbra is egyesületünket, melynek már nevével is üzenni szeretnénk a világ felé. Igen, mi úgy gondoljuk: JÖVŐNK A CSALÁD!

Ha egyetért mindezzel, örömmel várjuk közösségünkbe!

Köszönjük!

Márton Gábor

elnök